Anand vs. Carlsen, Chennai 2013 (hatodik játszma)

2013. november 16-án Viswanathan Anand vezette a világos bábukat, és egy friss vereséget kellett ellensúlyoznia. A világbajnokság első négy játszmája döntetlennel zárult; Magnus Carlsen az ötödikben törte meg az egyensúlyt. A hatodik újra egyenlő állásba hozhatta a világbajnokot, vagy tovább növelhette a különbséget, amely egy tizenkét játszmás páros mérkőzésen már sokat számított.

Ezt az összecsapást nem az ellenfelet válasz nélkül hagyó megnyitási felkészülés vagy mindent egy csapásra eldöntő kombináció tette különlegessé. A berlini védelem d3-as változata manőverező álláshoz vezetett. Ahogy fogytak a figurák, világos feladata is átalakult: előbb össze kellett hangolni a centrumot; majd eldönteni, melyik szerkezetet érdemes megőrizni; végül elegendő aktivitást találni ahhoz, hogy az anyaghátrány ne döntse el az eredményt.

Kevesebb figura, másfajta nehézség

A cserék úgy tűnhettek, mint amelyek csökkentik a még meghozandó döntések számát. Egy gyaloghátrányos bástyavégjáték elérése azonban nem jelentette a védekezés megoldását. Anand számára világosabbá vált, mit kell feltartóztatnia, Carlsen viszont olyan célpontokat kapott, amelyeket saját állásának azonnali kockáztatása nélkül támadhatott. Már nem az volt a kérdés, hogyan tartható meg minden gyalog, hanem hogy melyiket lehet aktivitásért cserébe feladni.

Világos válasza önmagában is tartalmas volt. A h-gyalog feladása átalakította sötét gyalogtöbbségét, és lehetővé tette, hogy a bástya távolról támadjon, a király pedig bekapcsolódjon a védekezésbe. Ez a szakasz nem engedi, hogy a játszmát a technikai fölény megszakítás nélküli bemutatójaként meséljük el. Sötét szerkezete veszített rugalmasságából, világos figurái hasznos feladatokat találtak, és a végjátékban továbbra is valódi ellenállásra nyílt lehetőség.

Egy még el nem döntött győzelem

Az eredmény arra csábít, hogy utólag az egész végjátékot vesztettnek lássuk. A korabeli elemzések ezt nem támasztják alá: a 60.Ra4 lépést nevezik meg döntő hibaként, és ugyanebben a pillanatban döntetlenhez vezető lehetőséget mutatnak. Különbség volt aközött, hogy az állás védhető, és aközött, hogy a játékos a játszma közben megtalálja a védekezés konkrét módját. A sötét király aktivitása és a gyalogverseny végül döntővé tett egy tempót, amely korábban jelentéktelennek tűnhetett.

A befejezés értelmet ad Carlsen kitartásának, de nem teszi minden döntését tökéletes lépéssé. A bástya már nem csupán gyalogokat támadott, hanem végül egy átváltozási fenyegetést támogatott. Anand sötét 67. lépése után feladta. A 4:2 jelentős fordulat volt a világbajnokságon, nem pedig annak lezárása: a páros mérkőzés második fele még hátravolt. Ezt a hatodik játszmát e kettősség miatt érdemes megőrizni az emlékezetben: nagy versenybeli súlyú győzelem volt, és olyan végjáték, amelynek történetéhez a még lehetséges védekezések is hozzátartoznak.