Budapesti csel, Fajarowicz-változat

A csel anyag, rendszerint egy gyalog szándékos felajánlása időért vagy aktivitásért cserébe. Ebben a változatban sötét először g8-ról f6-ra fejleszti a huszárt, majd e5-re tolva felajánlja az e-gyalogot. Ha világos leüti, a huszár f6-ról e4-re ugrik. Az e4-hez hasonló koordináták a vonal és a sor alapján neveznek meg egy mezőt.

Az e4-huszár aktív központi mezőt foglal el, és kényelmetlenebbé teszi világos b1-huszárjának természetes fejlődését. Sötét gyakran sakkal b4-re fejleszti a futót, c6-ra hozza a másik huszárt, és e7-re helyezi a vezért. Ez az aktivitás taktikai lehetőségeket teremthet, vagyis sakkokra, kettős támadásokra vagy védtelen tisztekre épülő rövid lépéssorokat. Sötét azonban gyaloghátrányban marad, amíg vissza nem szerzi a gyalogot vagy elegendő kompenzációt nem kap. A kompenzáció olyan aktivitást, időt és fenyegetéseket jelent, amelyek ellensúlyozzák a hiányzó anyagot.

Világosnak nincs szüksége azonnali cáfolatra. A gyakorlati prioritás a fejlődés, a királybiztonság és annak eldöntése, hogy a pluszgyalog megtartása túlságosan késlelteti-e az összhangot. Ésszerű lehet visszaadni, ha ezzel biztonságos állásban befejezhető a fejlődés. A Fajarowicz sokkal kevésbé veszélyes, ha világos minden kényszerítő lépést ellenőriz, ahelyett hogy automatikusan válaszolna.