Magyarázat
A Világbajnokjelöltek tornája a előtti utolsó nagy kvalifikációs próba. Győztese a regnáló bajnok hivatalos kihívója lesz. A torna megnyerése tehát nem adja oda magát a világbajnoki koronát, hanem jogot ad az érte való játékra. A FIDE, a Nemzetközi Sakkszövetség szervezi.
A közelmúlt ciklusaiban nyolc játékos és kétfordulós körmérkőzés szerepelt. Ez azt jelenti, hogy minden játékos kétszer találkozik minden ellenfelével, egyszer White, vagyis világos, egyszer pedig Black, vagyis sötét színnel. Nyolc résztvevő esetén mindenki 14 partit játszik. Ha az első helyen holtverseny alakul ki, az adott ciklus szabályzata határozza meg a győztest.
A tornára vezető utak idővel változnak. Különböző ciklusokban a , a , egész idényen át tartó teljesítménykörök és értékszámfeltételek adtak helyeket. Az értékszám az eredményekből származó számszerű becslés a versenyerőről. A FIDE ciklusonként változtatja ezeket az utakat, ezért a kvalifikációs helyek pontos listáját mindig a hozzá tartozó évvel együtt kell értelmezni.
Az első Világbajnokjelöltek tornáját 1950-ben Budapesten rendezték. E rendszer előtt a világbajnoki kihívás sokkal inkább a bajnokkal való közvetlen tárgyalásoktól és a mérkőzés anyagi hátterének megszerzésétől függött. A Világbajnokjelöltek tornája strukturáltabb versenyfolyamattá tette a kihívó kiválasztását.
Az olyan játékosok, mint és , a világbajnokjelölti versenyeken keresztül jutottak el a világbajnoki címhez, bár a pontos formátum nemzedékenként eltért.
