Fejlődési együttható

A fejlődési együttható, amelyet általában K-tényezőnek neveznek, a FIDE-értékszám érzékenységét szabályozza. A FIDE a Nemzetközi Sakkszövetség, az értékszám pedig a versenyerő számszerű becslése. A rendszer egy játszma előtt az értékszám-különbségből várható pontszámot számít. Ezt összeveti a tényleges pontszámmal: győzelemért 1, döntetlenért 0.5, vereségért 0 jár. A felhalmozott különbséget megszorozzák K-val.

Nagyobb K ugyanazon teljesítmény mellett gyorsabb változásokat eredményez. Kisebb K stabilabbá teszi az értékszámot. K nem a játékerőt méri, és nem egy győzelemért járó rögzített pontmennyiség. Egy sokkal erősebb és egy sokkal gyengébb ellenfél legyőzéséhez eltérő várakozás tartozik.

A FIDE standard értékszámának fő értékei

• K = 40 az értékszámlistára újonnan felkerülő játékosnak addig, amíg befejezett eseményei legalább 30 játszmát nem tartalmaznak.
• K = 20, amíg az értékszám 2400 alatt marad, kivéve, ha K = 40 szabály alkalmazandó.
• K = 10 attól kezdve, hogy egy közzétett értékszám eléri a 2400-at. Ezután akkor is 10 marad, ha az értékszám később csökken.
• K = 40 annak a naptári évnek a végéig, amelyben a játékos betölti a 18. életévét, feltéve, hogy értékszáma 2300 alatt marad.

Értékszám-időszakonként egy korlát is érvényes. Az értékszám-időszak az egy közzétett listához együtt feldolgozott játszmák összessége. Ha a játszmák számának és K-nak a szorzata meghaladja a 700-at, azt a legnagyobb egész K-t használják, amely mellett a szorzat legfeljebb 700. Ez korlátozza a lehetséges kilengést, amikor sok játszmát dolgoznak fel együtt.