Ivancsuk Kaszparov ellen, Linares 1991

Amikor Vaszil Ivancsuk 1991. február 23-án, Garri Kaszparovot legyőzve kezdett Linares első fordulójában, nem az eliten kívülről érkezett. Már 1989-ben megnyerte ezt a tornát. A világbajnok legyőzése egy újabb tornagyőzelemhez vezető szereplés kezdete volt, nem elszigetelt esemény, amelyet kizárólag a legyőzött ellenfél tekintélyével kellene magyarázni.

Ivancsuk veretlenül, 13 játszmából 9½ ponttal végzett Kaszparov 9 pontja előtt, és Anatolij Karpovot is legyőzte. Az első forduló önmagában nem döntötte el a versenyt: még tizenkét játszma volt hátra. A végeredmény alapján ez a találkozó tartósan erős teljesítmény részeként értelmezhető, nem pusztán nyitófordulós meglepetésként.

Figuracsere, megváltozó feladat

A különlegesség nem az, hogy a huszárok elvont értelemben jobbnak bizonyulnak a futóknál. Ivancsuk mindkét futóját az ellenfél huszárjaira cserélte, és olyan állást épített, amelyben figuráinak volt feladatuk: saját tér, célpontok az ellenfél gyalogjai között és behatolási mezők. Sötétnek maradtak lehetőségei. A félig nyílt g-vonal aktivitást kínált a bástyáinak, és pontos védekezést követelt, mielőtt világos szabadon előrenyomulhatott volna.

A küzdelem képe megváltozik, amikor a nyomás már nem egyetlen területre összpontosul. A sötét vezér a királyszárnyra vonul; Ivancsuk a vezérszárnyon teremt aktivitást, és szabadgyalogot szerez. Ezután a sötét király felé irányítja a játékot, ezúttal olyan gyalogokkal, amelyek üldözik a vezért, és mezőket szabadítanak fel a nehéztiszteknek. Nem két független támadásról van szó: az egyik szárny eseményei megváltoztatják a másikon rendelkezésre álló lehetőségeket.

Ivancsuk a győzelméről

A 64 folyóirat 1991-es 9. számához írt, Douglas Griffin által lefordított jegyzeteiben Ivancsuk jobb védekezéseket is javasol ellenfelének.

Ez az árnyalat megváltoztatja, mitől érdekes a találkozó. Egy terv ereje nem az ellenfél lehetőségeinek eltüntetésében rejlik, hanem abban, hogy válaszol rájuk, és kihasználja a ténylegesen meghozott döntéseket. A győzelem megvalósítása sem a gyalogok felhalmozásától függ: a végállásban anyagi egyensúly van, két huszár áll két futóval szemben, de a sötét királynak nincs elegendő védelme.

A végső képben mindkét sötét futó a táblán marad, az utolsó sorba szorítva olyan további figurákkal együtt, amelyek nem tudják megakadályozni a végkifejletet. A védelem összeomlásához nem kellett leütni őket. A rendelkezésre álló anyag és annak konkrét haszna közötti különbség sokkal inkább megkülönbözteti Ivancsuk e győzelmét, mint a bajnok elleni siker egyszerű címkéje.