Lomonosov végjáték-adatbázisok

A végjáték-adatbázis előre megoldott állások gyűjteménye. Ahelyett, hogy a lekérdezéskor mindent elölről kiszámítana, a szoftver megkeresi az állást, és visszaadja annak pontos eredményét a lefedett halmazon belül. A válasz megmutathatja, hogy az állás döntetlen, vagy hogy valamelyik fél ki tudja kényszeríteni a mattot, valamint megadhatja a mattig hátralévő távolságot, ha ilyen adat rendelkezésre áll.

A Lomonosov-adatbázisok összesen legfeljebb hét figurát tartalmazó állásokat fednek le, a két királyt is beleszámítva. 2012-ben számították ki őket a Moszkvai Állami Egyetemen a Lomonosov szuperszámítógéppel. A lefedettséget az anyag mennyisége határozza meg, nem az, hogy az állás mennyire látszik késői játékszakasznak.

A Lomonosov-táblák DTM-et használnak, amelynek jelentése distance to mate. Nyerő állásban ez a mérőszám a győztes fél mattig megtett lépéseit számolja, miközben a nyerő fél a legrövidebb utat keresi, a védekező pedig késleltetni próbálja a mattot. A DTM önmagában nem érvényesíti azt a szabályt, amely szerint döntetlen igényelhető, miután mindkét fél ötven lépést tett gyaloglépés és ütés nélkül. Emiatt egy, az adatbázis szerint elméletileg nyert állás hivatalos játszmában döntetlennel végződhet, ha ez a szabály közbelép.

A lekérdezett állásnak pontosan meg kell egyeznie az adatbázis ábrázolásával, beleértve azt is, melyik fél következik. A figurák elhelyezése önmagában nem elég: a lépésjog megváltoztatása teljesen megváltoztathatja az eredményt.

Ez nem ugyanaz, mint értékelést kérni egy sakkmotortól. A motor korlátozott erőforrásokkal lépéseket keres és megbecsüli az állást, a végjáték-adatbázis pedig előre kiszámított megoldást ad egy lefedett állásra. A hétfigurás lefedettségen kívül a Lomonosov-táblák nem tudnak ilyen választ adni.