Polgár Szokolov ellen, Wijk aan Zee 2005

Egy támadó győzelem sokkal egyszerűbbnek tűnhet, ha már ismerjük az eredményt. Ebben a partiban a világos által a végén előkészíthető matt arra csábít, hogy minden korábbi eseményt elkerülhetetlen menetelésként értelmezzünk. Nem az volt. Szokolov aktív játékhoz jutott, átcsoportosításra kényszerítette Polgárt, és akkor is megőrzött taktikai lehetőségeket, amikor királya már komoly nyomás alatt állt.

A játszmát 2005. január 29-én, az akkor Corus néven ismert Wijk aan Zee-i torna főcsoportjának utolsó előtti fordulójában játszották. A győzelem része volt Polgár Judit versenyzéshez való visszatérésének. A 13 játszmából 7 pontot szerzett, és Alekszandr Griscsukkal, Michael Adamsszel és Vlagyimir Kramnyikkal holtversenyben a negyedik helyen végzett. A tornát Lékó Péter nyerte 8,5 ponttal: a Szokolov elleni siker értékes eredmény volt ezen a szereplésen belül, nem pedig olyan parti, amely önmagában eldöntötte az első helyet.

A feszültség egy zárt centrumból indult, amely nem bénította meg a tábla többi részét. Sötét a vezérszárnyon keresett behatolási útvonalakat, és világosnak ott kellett reagálnia, mielőtt kibontakoztathatta volna támadását a sáncolt király ellen. Ez a részlet megváltoztatja a győzelem jellegét: nem egyszerűen két független terv versenyfutásáról volt szó. Minden előrenyomulás módosította az ellenfél lehetőségeit, és újra ellenőrizni kellett, mely figurák hagyhatják el védelmi feladataikat.

A legbeszédesebb pillanat a 34.Kf1. Támadása közben Polgár saját királyával lépett, hogy tompítsa egy ellencsapás erejét. A lépés nem nyert anyagot és nem vont be újabb figurát a támadásba; azt akadályozta meg, hogy a vezér megtámadása sakkal járjon. A befejezésben is megmaradt a kezdeményezés és az óvatosság együttese: mielőtt világos átcsoportosíthatta volna bástyáját a végső csapáshoz, meg kellett védenie saját királyát.

Amit az eredmény nem bizonyít

Az A Game of Queens című könyvben Polgár megkérdőjelezi a 17. és a 28. lépésben hozott döntéseit. Ez az önkritika megakadályozza, hogy a győzelmet a tökéletes játék bemutatójának tekintsük. A befejező támadás továbbra is értékes, de utólag nem tesz minden korábbi döntést helyessé, és az ellenfelet sem fokozza le passzív résztvevővé.

Polgár elmondása szerint egy meg nem játszott változatból származó ötlet, amelyet megosztott Mihail Marinnal, később inspirálta Marin Julio Granda elleni győzelmét Andorrában, 2012-ben. Ez a kapcsolat az elemzés történetéhez tartozik, nem a Szokolov elleni játszma lejegyzéséhez. Két különböző szempont van itt jelen: hogyan sikerült megnyerni egy nehéz partit, és mit lehetett tanulni belőle a játék befejezése után.