Rubinstein

Akiba Rubinstein 1907-től az 1920-as évek elejéig a világ legerősebb játékosai közé tartozott. Kiemelkedő éve 1912 volt, amikor négy nagy tornát nyert meg: San Sebastiánt, Vilniust, Breslaut és Piešťanyt. Rövid ideig talán ő volt a legerősebb aktív játékos.

Valószínűnek tűnt, hogy Emanuel Lasker ellen játszhat a sakkvilágbajnoki címért, de a mérkőzésre soha nem került sor, az első világháború pedig teljesen átalakította a versenyzés környezetét. Rubinsteint ezért gyakran a címhez közel kerülő, de azt soha el nem nyerő legnagyobb játékosok között említik.

Gyakorlati hatása különösen jól látható a megnyitáselméletben, valamint a bástya- és gyalogvégjátékokban. A végjáték az a szakasz, amelyben viszonylag kevés figura marad. Ezekben az állásokban az aktív király és bástya, a szabadgyalogok létrehozása és a cserék pontos időzítése gyakran fontosabb az azonnali támadásnál. Rubinstein játszmáit ma is a kis előnyök pontos lépésekkel történő érvényesítésének mintáiként tanulmányozzák.