Statikus értékelés

A statikus értékelés a jelenlegi állás indokolt pillanatképe. A táblán már látható jellemzőket hasonlítja össze, köztük az anyagot, vagyis a két fél által megtartott figurák viszonylagos értékét, a királybiztonságot, a figuraaktivitást, vagyis hogy hány hasznos mezőt érnek el a figurák, a teret, vagyis az egyes felek által ellenőrzött táblarész nagyságát, valamint a gyalogszerkezetet, vagyis a gyalogok elrendezését és a közöttük lévő kapcsolatokat.

Emberi játékos számára a kérdés hozzávetőleg ez: ha nem lenne azonnali vészhelyzet, melyik fél állása lenne egészségesebb, és miért? Ez az ítélet segíti a tervezést, de soha nem szünteti meg a kényszerítő lépések, például sakkok, ütések és közvetlen fenyegetések ellenőrzésének szükségességét. Egy kiváló hosszú távú jellemzőkkel rendelkező állás is azonnal veszíthet egy konkrét, anyagot nyerő vagy mattot adó lépéssor miatt.

A sakkprogramozásban a statikus értékelésnek technikaibb jelentése van: az a pontszám, amelyet a motor az álláshoz rendel, mielőtt mélyen átkutatná a belőle következő lépéseket. A modern motorok ezt a pontszámot neurális hálózattal, vagyis minták felismerésére betanított modellel is kiszámíthatják, nemcsak kézzel megírt szabályok összeadásával.

A dinamikus értékelés arra helyezi a hangsúlyt, ami hamarosan megváltozhat, például a fenyegetésekre, a kezdeményezésre és a kényszerítő játékra. A két nézőpont összetartozik. Egy statikus gyengeség elfogadható lehet, ha elegendő dinamikus ellenérték jár érte, de ezt az ellenértéket konkrét lépésekkel kell alátámasztani.