Magyarázat
A sakktörténetben az alfil a satrandzs, vagyis a Perzsiában és az iszlám világban elterjedt régi játékforma egyik bábuja. Elefántot jelképezett, és pontosan két mezőt lépett átlósan. Átugorhatta a közbülső mezőt akkor is, ha azt másik bábu foglalta el.
A történelmi alfil nem állhatott meg a szomszédos átlós mezőn, és nem haladhatott végig egy teljes átlón. Minden ugrás azonos színű mezőkön tartotta, és csak a tábla korlátozott részét érhette el. Emiatt jóval kevésbé volt mozgékony, mint a modern futó.
Ez a különbség alapvető régi állások olvasásakor. Ha a bábut modern futóként kezeljük, olyan támadások és védelmek jelennek meg, amelyek a történelmi szabályok szerint nem léteztek, és a tervezett megoldás működésképtelenné válhat.
Gyakori félreértések
Történelmi alfil és modern futó
A történelmi bábu pontosan két átlós mezőt ugrik. A modern futó akadály nélkül tetszőleges távolságra csúszik átlósan.
Források
- 1.Pieces and Placement, World Chess Hall of Fame
- 2.Ancient chess problems to solve, ChessBase
- 3.The Oxford Companion to Chess, Oxford University Press
