Alice-sakk

Az Alice-sakkot V. R. Parton alkotta meg 1953-ban. Két közönséges táblát használ, A és B jelöléssel, de csak egyetlen figurakészlettel. Az alapváltozatban minden figura az A táblán, a szokásos kezdőmezőjén áll, a B tábla pedig üres. Egy fizikai figura egyszerre csak az egyik táblán létezik.

Egy lépés végrehajtása

1. Válassz egy figurát azon a táblán, ahol áll, és tedd meg ott a figura rendes mozgása szerint szabályos lépést.
2. Ellenőrizd a másik tábla azonos koordinátájú mezőjét. Üresnek kell lennie.
3. A lépés vagy ütés után helyezd át a lépő figurát a másik tábla megfelelő mezőjére.

Az ütés az indulási táblán történik. A leütött figurát eltávolítják, az ütő figura pedig ezután átkerül a másik táblára. Az A táblán álló figura nem zárja el a B táblán mozgó bástya, futó vagy vezér útját, mert a két tábla külön tér.

A második feltétel sok meglepő korlátozást hoz létre. A célmező üresnek látszhat az indulási táblán, a lépés mégis szabálytalan, ha a másik tábla megfelelő érkezési mezője foglalt. Egy védekező lépés is meghiúsulhat, mert a közbeálló figura a lépés befejezésekor eltűnik arról a tábláról.

A cél továbbra is a sakk-matt, vagyis a király megtámadása úgy, hogy ne legyen szabályos válasza. A támadásoknak és meneküléseknek azonban be kell tartaniuk az áthelyezési szabályt. A király nem menekülhet olyan mezőre, amelynek párja a másik táblán foglalt. A sáncolás, vagyis a király és a bástya közös lépése rendszerint mindkét figura áthelyezésével megengedett, míg az olyan másodlagos szabályok, mint az en passant, vagyis az ellenfél kétmezős gyaloglépését követő különleges ütés, megvalósításonként eltérhetnek.