Futó és gyalog a huszár elleni végjáték

A futó és gyalog a huszár elleni végjátékban a futós félnek többletgyalogja van, amelyet át akar változtatni, vagyis az utolsó sorra akar juttatni, hogy más bábuvá alakuljon. A védekező fél királlyal vagy huszárral próbálja blokkolni, és szükség esetén feladja érte a huszárt. Az anyagi előny önmagában nem dönti el az eredményt.

Fontos védekező felállás jön létre, amikor a király a gyalog előtt olyan színű mezőn áll, amelyet a támadó futó soha nem tud ellenőrizni. Mivel egy futó az egész játszma során egyetlen mezőszínen marad, önmagában nem tudja elűzni ezt a királyt. Ha a védekező király időben odaér vagy elég közel marad, a végjáték döntetlen lehet.

A támadó megpróbálja királyát a gyalog elé vagy mellé vinni, futójával korlátozni a huszárt, és stabil blokád engedése nélkül előrenyomulni. A védekező fél összehangolja a királyt és a huszárt, hogy támadják a gyalog útvonalát, megfelelő időben sakkot adjanak, és előkészítsék a huszár feláldozását a gyalogért. A huszár különösen hatékony blokkoló lehet, mert a gyalog előtti mezőt anélkül foglalhatja el, hogy annak vonalain mozogna.

A lépés joga teljesen megfordíthatja az értékelést: szinte azonos állásokban az első lépés nyerhet, vagy éppen döntetlent engedhet. Az általános iránymutatást ezért konkrét számítással vagy végjáték-adatbázissal, vagyis kevés figurás állások pontos eredményét ismerő adatbázissal kell ellenőrizni. Ez a végjáték a végjátékelmélethez tartozik, és nem ítélhető meg pusztán a futó és a huszár szokásos relatív értékének összehasonlításával.