Leíró jelölés

A leíró jelölés viszonylagosan azonosítja a mezőket. Az a, b, c és további oszlopnevek helyett a rajtuk kezdő bábukról nevezi el őket: király, vezér, futó, huszár vagy bástya, szükség esetén király- és vezérszárnyi megkülönböztetéssel.

A sorokat a használt nézőpont játékosának oldalától számolja. Ugyanannak a mezőnek ezért két neve van: világos QB3 mezője, a vezérfutó oszlop harmadik sora, sötétnek QB6. Ez a fő különbség az algebrai jelöléshez képest, amelyben c3 mindig c3.

Egy mező két viszonylagos névvel

c3 két nézőpontból

8

7

6

5

4

3

2

a1

b

c

d

e

f

g

h

A fizikai mező továbbra is c3: világos a saját oldaláról QB3-nak, sötét pedig QB6-nak számolja.

c3 = világos QB3-a = sötét QB6-a

Az angol leíró jelölés szerint a fizikai mező továbbra is c3. Csak az változik, melyik oldalról számolják a sort.

1. A fizikai mező továbbra is c3: világos a saját oldaláról QB3-nak, sötét pedig QB6-nak számolja.

A klasszikus példa olvasása

Az 1. P-K4 P-K4 jelentése 1. e4 e5. P a pawn, gyalog, K a king, király, K4 pedig a királyoszlop negyedik mezője a lépő fél oldalától. A rövidítések nyelvenként és kiadói hagyományonként eltérnek, ami nehezíti a régi könyvek olvasását.

Egy viszonylagos kifejezés két helyen

P-K4 két különböző mezőn

8

7

6

5

4

3

2

a1

b

c

d

e

f

g

h

P-K4 világosnak e4-et, sötétnek e5-öt jelent, mert mindkét fél a saját oldalától számol.

P-K4: világosnak e4, sötétnek e5

A tábla tájolása változatlan marad. Mindkét fél a saját oldalától számítja a negyedik sorát.

1. P-K4 világosnak e4-et, sötétnek e5-öt jelent, mert mindkét fél a saját oldalától számol.

Ma főként történelmi művekben és régi kiadásokban található. A Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) versenyein az algebrai, nem a leíró jelölést ismeri el. Átalakításkor érdemes lépésenként rekonstruálni a pozíciót, mert a mező neve a lépő színtől függ.