Végjáték

A végjáték rendszerint a középjáték után alakul ki, amikor sok bábut lecseréltek. Nem minden játszma jut el idáig, és nincs pontos küszöb. Az állás jellege fontosabb a lépésszámnál vagy a vezérek egyszerű hiányánál.

Mivel kevesebb bábu képes matttámadást szervezni, a király elhagyhatja menedékét és aktív bábu lehet. Feltartóztathatja az ellenfél királyát, támogathatja a gyalogokat, támadhatja a gyengeségeket és elfoglalhat döntő mezőket. Ezt az aktivitást ki kell számítani, mert vezérek vagy bástyák mellett még mindig veszélyes sakkok adódhatnak.

A gyalogok jelentősége megnő, mert az utolsó sor elérésekor vezérré, bástyává, futóvá vagy huszárrá változhatnak át. Egyetlen mező, egy tempónyi különbség vagy a lépés joga teljesen megváltoztathatja az eredményt. A végjátékok ezért kevés bábu mellett is gyakran pontos számítást követelnek.

Megjelenik például a lépéskényszer, amelyben a soron lévő játékos minden szabályos lépéssel ront a helyzetén. A bábcseréket az így kialakuló végjáték alapján kell értékelni. A csere egyszerűsítheti a nyerést, de el is veheti az utolsó nyerési esélyeket, vagy megkönnyítheti a védekezést.

A végjátéktechnika általános szabályokat és konkrét állásismeretet egyesít. A király aktiválása és a gyalog előretolása gyakori cél, de először ellenőrizni kell a sakkokat, ütéseket, gyalogversenyeket és döntetlenre vezető lehetőségeket.