Könnyűtisztes végjáték

A könnyűtiszt futó vagy huszár. A könnyűtisztes végjáték ezért olyan állás, amelyben a királyokon és gyalogokon kívül ezek a figurák jelentik a fő erőket, a vezérek és bástyák pedig már nincsenek a táblán. A könnyűtiszt hagyományos, viszonylagos erőn alapuló besorolás, és nem jelenti azt, hogy ezek a figurák jelentéktelenek.

Az egész kategóriára nincs egyetlen terv. Először a táblán maradt párosítást kell azonosítani:

• Huszár huszár ellen: mindkét figura korlátozott sebessége miatt különösen fontossá válik a királyok aktivitása és a gyalogverseny.
• Azonos színű futó futó ellen: mindkét figura ugyanazokért az átlókért versenyezhet, és ugyanazokat a célpontokat támadhatja.
• Ellenkező színű futók: mindkét futó olyan mezőket ellenőriz, amelyeket a másik soha nem érhet el, ezért bizonyos védekező blokádok lehetségessé válnak.
• Futó huszár ellen: a futónak rendszerint nyitott tábla és mindkét szárnyon álló gyalogok kedveznek, a huszár pedig stabil blokádnál és egymást szűk területen védő saját gyalogok mellett lehet kiváló.

Ezután a királyok aktivitását, a szabadgyalogokat, vagyis azokat a gyalogokat, amelyek előtt a saját és a szomszédos vonalakon nincs ellenséges gyalog, az egyes figurák hasznos mezőit és az ellenfél könnyűtisztjének lecserélési lehetőségét kell összehasonlítani. A csere gyalogvégjátékhoz vezethet, ezért a létrejövő gyalogvégjátékot a csere elfogadása előtt ki kell számítani.

A futóvégjáték és a huszárvégjáték meghatározott alcsoportokat nevez meg. A könnyűtisztes végjáték a tágabb kategória, amely a futó huszár elleni harcot is magában foglalja.