Átmenet a megnyitásból a középjátékba

A megnyitásból a középjátékba való átmenet akkor kezdődik, amikor már nem elég egy ismert sorozatot követni vagy gépiesen alkalmazni a megnyitási irányelveket. A tényleges állás kezdi meghatározni a tervet. Nincs egyetemes lépésszám: a váltás korán bekövetkezhet egy váratlan lépés után, vagy későn egy hosszú, ismert változatban.

Az első ellenőrizendő tényező a fejlesztés, vagyis a figurák kezdőmezőikről olyan helyekre juttatása, ahol részt vesznek a játékban. A fejlesztési előny csak akkor számít, ha kihasználják, mielőtt az ellenfél felzárkózik. Hasonlóképpen, ha több figura még nem kapcsolódik a játékhoz, egy támadás megindítása azt jelentheti, hogy az állás még nem érett meg erre.

Kérdések az első terv kiválasztásához

1. Biztonságban vannak-e a királyok, és lehetséges vagy szükséges még a sáncolás?
2. Mely gyalogok határozzák meg a centrumot, és mely gyalogáttörések nyithatják vagy zárhatják le?
3. Melyik figura áll a legrosszabbul, és hol tölthetne be hasznos szerepet?
4. Milyen gyengeségeket hagyott a megnyitás, például hátramaradt gyalogot, nehezen védhető mezőt vagy nyílt vonalat?
5. Van-e azonnali taktikai lehetőség, amely elsőbbséget élvez a stratégiai tervvel szemben?

Egy jó átmeneti lépés rendszerint összeköti a megnyitás eredményeit egy valós szükséglettel: befejezi a fejlesztést, biztonságba helyezi a királyt, vitat egy vonalat, gyalogáttörést készít elő vagy megakadályozza az ellenfél tervét. Az e kapcsolat nélkül bemagolt lépések kevés útmutatást adnak, amint az ismert elmélet véget ér.