Elutasított vezércsel, bécsi változat

Leggyakoribb modern értelmében a bécsi változat három huszár kifejlesztése után jön létre, kettő világosé és egy sötété, amikor sötét d5-gyalogja c4-en üt. Az algebrai jelölésben N huszárt, x ütést jelent; a lépéssor 1.d4 d5 2.c4 e6 3.Nc3 Nf6 4.Nf3 dxc4. Az ütés feloldja a központi feszültséget, vagyis azt a helyzetet, amelyben a c4- és d5-gyalog csere nélkül támadta egymást. Ez nem jelenti azt, hogy sötét kockázat nélkül megtarthatja a gyalogot. Világosnak választania kell a nyugodt visszaszerzés és a centrum elfoglalására fordított idő között.

Az ambiciózus válasz az e4. Világos két egymás melletti gyalogot állít a centrumba és teret nyer, de ez a centrum egyben célponttá is válik. Sötét gyakran ...Bb4-gyel válaszol, megkötve a c3-huszárt a királyhoz, vagy ...c5-tel támadja a d4-gyalogot. A nyugodtabb e3 megnyitja az f1-futó útját, és kevesebb gyengeség létrehozása mellett készíti elő c4 visszaszerzését.

Elutasított vezércsel, bécsi változat: kanonikus lépéssor

8

7

6

5

4

3

2

a1

b

c

d

e

f

g

h

Kezdés

d4

d5

c4

e6

Nc3

Nf6

Nf3

dxc4

A változat a kezdőállásból indul

A tábla a cikkben közölt jelölés minden lépését lejátssza, további folytatás nélkül.

Az állás egyensúlya

Világos aktivitást és központi ellenőrzést kap. Sötét konkrét célpontokat és lehetőséget arra, hogy előrenyomulásra vagy cserére kényszerítse a centrumot. Ha világos automatikusan próbálja visszaszerezni c4-et, a ...b5 vagy ...Bb4 tempót nyerhet. Ha sötét túl sokáig ragaszkodik a gyaloghoz, lemaradhat a fejlődésben, és királya a centrumban maradhat.

Ez a bécsi változat szorosan rokon egyes Ragozin-állásokkal, és különböző lépéssorrendekből is elérhető. A félszláv Csigorin-védelemmel közös benne az e4 körüli küzdelem, bár a kiinduló szerkezet és a figurák elhelyezése eltér.