Reykjavík 1972

Reykjavík 1972 az amerikai kihívó, Bobby Fischer és a szovjet világbajnok Boris Spassky világbajnoki páros mérkőzését jelöli. Reykjavíkban, Izlandon rendezték a hidegháború idején, és a sakk szokásos közönségén messze túlmutató figyelmet kapott. Az „Az évszázad mérkőzése” elnevezés ezt a nyilvános jelentőséget fejezte ki.

Fischer számára kedvezőtlenül indult a mérkőzés: az első játszmát a táblán vesztette el, a másodikat pedig játék nélkül, mert a kamerák körüli vita közepette nem jelent meg. A 0-2 két egészen eltérő természetű vereséget foglalt magában. A harmadik és az ötödik játszmában aratott győzelmei után a hatodik előtt mindkét játékosnak 2,5 pontja volt.

A hatodik játszma: az első vezetés

Fischer 1.c4-gyel kezdett, és vezércsel, elutasított változat alakult ki. Mikhail Tal kiemelte az ellentétet a három Kandidátus-mérkőzéssel, amelyekben Fischer mindig 1.e4-gyel nyitott. Nem ez volt az első 1.c4-e; Tal azt is kijelentette, hogy nem tudja, meglepte-e Spasskyt ez a választás.

A győzelem nem csak a megnyitáson múlt. Fischer korlátozta Sötét centrumának aktivitását, majd a nyomást a király felé helyezte át, egy aktív futóval egy korlátozott huszár ellen. A támadás a korábbi korlátozó és koordinációs munka folytatása volt, nem pedig annak felváltása egy elszigetelt kombinációval. A győzelemmel először került vezetésbe a mérkőzésen: 3,5-2,5 .

A vezetés még nem jelentette a címet

Spassky később még megnyerte a tizenegyedik játszmát. A hatodik megváltoztatta, ki üldöz kit az eredményben, de nem döntötte el a világbajnokságot. Fischer végül 12,5-8,5 arányban győzött, a 21. játszma befejezésével, és ő lett a tizenegyedik világbajnok. Ebbe az eredménybe a játék nélkül elvesztett második játszma is beleszámít. Győzelme véget vetett annak a huszonnégy éves időszaknak, amikor a világbajnoki címet szovjet játékosok birtokolták.

A hatásnak a párharcon túl is volt konkrétan mérhető oldala. A World Chess Hall of Fame adatai szerint a US Chess tagsága az 1972-es 30.844 főről 1973-ra 59.250 főre nőtt. Ez az Egyesült Államok szervezett sakkéletének a mérkőzés körüli növekedését jelzi, nem a világméretű nézettség adata, és nem is az emelkedés okainak egyetlen magyarázata.