Steinitz

Wilhelm Steinitz (1836-1900) volt az első hivatalos sakkvilágbajnok. Megnyerte az 1886-os mérkőzést Johannes Zukertort ellen, amelyet rendszerint a hivatalos világbajnoki vonal kezdetének tekintenek, és 1894-ig őrizte címét, amikor Emanuel Lasker legyőzte.

Pályafutása korábbi szakaszában Steinitz is nagyon támadóan játszott, később azonban más elméletet dolgozott ki. Azt állította, hogy a támadást nem szabad pusztán azért megkezdeni, mert vonzónak tűnik. Előbb olyan előnyöket kell felhalmozni, amelyek életképessé teszik. Ez segített kialakítani a pozíciós játékot: olyan, sok lépésen át jelentős állásjellemzők értékelését, mint a királybiztonság, a figuraaktivitás, a gyalogszerkezet és a gyenge mezők. A gyalogszerkezet az egyik fél gyalogjainak elrendezése, a gyenge mező pedig olyan mező, amelyet az adott fél nehezen ellenőriz, gyakran azért, mert egyik gyalogja sem tudja védeni.

A cél nem a passzív játék volt, hanem kis előnyök felépítése és támadás, amikor az állás indokolja, illetve türelmes védekezés, amikor az ellenfélnél van a kezdeményezés, vagyis az ellenfelet válaszra kényszerítő fenyegetések létrehozásának képessége. Ez a szemlélet a klasszikus iskola alapjává vált, és előkészítette a terepet olyan későbbi bajnokoknak, mint Capablanca, akik tovább finomították a figurák összehangolásáról és az előnyök érvényesítéséről szóló eszméket.

Steinitz két korszakot köt össze: a Morphy mesterekhez kapcsolódó látványos támadósakkot és a modern stratégiai elemzést. Történelmi jelentősége ezért eredményeiből és abból a törekvéséből is fakad, hogy megmagyarázza, miért kedvez egy állás az egyik félnek.