Svájci rendszer

A svájci rendszer lehetővé teszi sok résztvevős verseny lebonyolítását anélkül, hogy mindenki mindenkivel játszana. A fordulók számát előre meghatározzák, és minden forduló után az addig összegyűjtött pontok alapján készülnek az új párosítások.

A központi elv az, hogy lehetőség szerint azonos vagy hasonló pontszámú játékosokat párosítsanak. Ha egy pontcsoport nem párosítható teljesen, egyes játékosoknak más pontszámú csoportból kerülhet ellenfelük. A szabályok azt is megakadályozzák, hogy két résztvevő egynél többször találkozzon, és igyekeznek méltányosan kezelni a színeket, vagyis azt, ki játszik világossal és ki sötéttel.

Páratlan számú résztvevő esetén egy játékos párosítási erőnyerőt kaphat, vagyis ellenfél nélkül marad egy fordulóban, amelyre a szabályzat pontszámot rendel. Az utolsó forduló után a helyezést a pontok határozzák meg, a holtversenyeket pedig olyan módszerekkel dönthetik el, mint a Buchholz vagy az eseményben meghatározott más holtverseny-eldöntési kritériumok.

A körmérkőzéssel ellentétben egy svájci versenyen nem játszik egymással minden játékospár. Gyakorlati előnye, hogy nagy mezőny kezelhető számú fordulóban versenyezhet. A Nemzetközi Sakkszövetség, a FIDE több konkrét svájci párosítási rendszert is elismer, ezért a „svájci rendszer” eljárások egy családját jelöli, nem egyetlen párosítási táblát.