Tempónyerés

A sakkban a tempó egy játékos egyetlen felhasznált lépése, nem pedig a sakkórán mért idő. A játékos akkor nyer tempót, ha egy lépés javítja az állását, miközben olyan fenyegetést hoz létre, amely válaszra kényszeríti az ellenfelet a következő lépésében.

Gyakori példa, amikor egy tisztet úgy fejlesztenek, hogy közben megtámadja az ellenfél vezérét. A fejlesztő lépés egyébként is hasznos volt, a vezérnek viszont el kell mozdulnia. Az egyik fél folytatja a tervét, a másik pedig nem tudja folytatni a sajátját. Több tempónyerés fejlődési előnyt hozhat létre.

A tempónyerés nem ad plusz kört, és nem tesz lehetővé két egymást követő lépést. Az előny a lépések eltérő szerepéből ered: az egyik épít és fenyeget, a válaszlépés pedig főként reagál. Nem minden fenyegetés nyer tempót. Ha az ellenfél figyelmen kívül hagyhatja, ugyanolyan hasznos lépéssel válaszolhat rá, vagy a saját javára fordíthatja, akkor a feltételezett tempónyerés nem feltétlenül létezik.

Egy tempó értéke az állástól függ. Nyílt állásban egyetlen lépés eldöntheti, ki sáncol előbb, vagy ki nyit meg először támadási vonalat. Lassú, zárt állásban az ellenfél esetleg megengedhet magának hosszabb manővert. Ezért a tempókat konkrét hatásuk alapján kell értékelni, nem állandó pontértékként számolni.