Zobrist-hashelés

A Zobrist-hashelés pszeudovéletlen számokat rendel az állást alkotó jellemzőkhöz. Rendszerint külön szám tartozik minden figuratípus, szín és mező kombinációjához, valamint a lépésen lévő félhez, a sáncolási jogokhoz, amelyek azt jelzik, hogy a király és a bástya végrehajthatja-e még ezt a különleges lépést, továbbá az en passant állapot releváns részéhez. A pszeudovéletlen azt jelenti, hogy az értékek véletlenszerűnek látszanak, de reprodukálható módon keletkeznek.

Az álláskulcs az aktív értékek XOR, vagyis kizáró VAGY művelettel történő összekapcsolásából jön létre. Ez a bináris művelet kapcsolóként viselkedik: ugyanazon érték kétszeri alkalmazása visszavonja a hatását. Egy figura mozgatásakor a program kiveheti a kulcsból a régi mezőhöz tartozó értéket, majd hozzáadhatja az új mezőét anélkül, hogy mindent elölről felépítene. Az ütések, promóciók és a lépésjog változásai ugyanígy frissíthetők.

Ez az ujjlenyomat lehetővé teszi, hogy egy állásokat elemző sakkmotor gyorsan felismerje a korábban már előfordult állásokat. Újra felhasználhat eltárolt elemzést, amikor különböző lépéssorok ugyanahhoz az állapothoz vezetnek, észlelheti az ismétléseket, valamint gyorsítótárakat, vagyis korábbi eredmények gyors tárolóit szervezhet. A helyes összehasonlításhoz a figurák helyzetén túl minden olyan adatot figyelembe kell venni, amely megváltoztatja a szabályos lehetőségeket.

A Zobrist-kulcs nem garantáltan egyedi leírás. Két különböző állás ugyanazt a számot adhatja, ezt ütközésnek nevezik. Nagy kulcsoknál ennek kicsi a valószínűsége, de a tárolás és az ellenőrzés tervezésekor számolni kell a lehetőséggel. Az olyan tesztekben, mint a perft, a fokozatosan frissített kulcs akkor is felfedhet hibát, ha egy lépés megtétele és visszavonása után nem tér vissza az eredeti értékére.