Kacsasakk

A kacsasakkot Tim Paulden alkotta meg 2016-ban. Egy semleges tárgyat ad a táblához, amelyet rendszerint gumikacsa jelképez. A kacsa egyik félhez sem tartozik. A játékosok saját körükben egyaránt irányítják, és vonalak lezárására vagy újbóli megnyitására használják.

Minden kör két művelete

1. Tegyél egy lépést saját figuráddal annak szokásos mozgása és e változat kivételei szerint.
2. Ezután helyezd a kacsát bármelyik üres mezőre. Ha már a táblán van, másik mezőre kell kerülnie, nem maradhat a helyén.

A kacsa blokkoló. Egyetlen figura sem foglalhatja el a mezőjét, és a csúszó figurák, például a bástya, a futó és a vezér nem haladhatnak át rajta. A huszár átugorhatja, mert mozgása nem érinti a köztes mezőket. A kacsát nem lehet leütni.

Nem létezik sakk, amely a rendes sakkban a király megtámadását jelzi, és nincs sakk-matt sem, vagyis szabályos válasz nélküli támadás. A király támadás alatt maradhat vagy támadott mezőre léphet, a győzelemhez pedig fizikailag le kell ütni az ellenfél királyát. A játékos ezért előbb kiteheti saját királyát egy támadásnak, majd a kacsával elzárhatja az ütést, bár a király megmentése nem kötelező.

A sáncolás, vagyis a király és a bástya közös lépése rendszerint megmarad, ha mindkét figurának még van erre joga, és az út szabad. Mivel nincs sakk, a támadott mezőkre vonatkozó korlátozásokat rendszerint nem alkalmazzák. Egyes közzétett szabályok azt a játékost is győztesnek nyilvánítják, akinek nincs lehetséges lépése; ezt fowlingnak nevezik. Ellenőrizni kell, hogyan kezeli az adott platform.

Minden kör kétszer változtatja meg az állást. A számításnál ezért nem elég azt kérdezni, mit ér el a figurával tett lépés. Azt is el kell dönteni, melyik támadást zárja el a kacsa, melyik védőt szigeteli el, és melyik vonalat nyitja meg régi mezőjének elhagyásával.