Szovjet sakkiskola

A sakk szovjet iskolája a Szovjetunióban a 20. század során kialakult edzési hagyományt és versenykultúrát írja le. Nem egyetlen figuramozgatási módot jelöl. Legismertebb jellemzője az volt, hogy a sakkfejlődést rendszeres munkaként kezelte: állások tanulmányozásával, partik elemzésével, megnyitások előkészítésével és szervezett edzéssel.

Mikhail Botvinnik központi helyet foglal el ebben a hagyományban. A FIDE, a Nemzetközi Sakkszövetség a Szovjet Sakkiskola alapítójaként vagy „Pátriárkájaként”, valamint az elemző szemlélet és a mély megnyitási felkészülés úttörőjeként írja le. A megnyitási felkészülés azt jelenti, hogy a játékos a parti előtt valószínű korai lépéseket és változatokat tanulmányoz, így érti a terveket és felkészül az ellenfél konkrét választásaira.

A rendszer nem hozott létre egységes játékstílust. Az olyan szovjet bajnokok, mint Botvinnik, Smyslov, Tal, Petrosian, Spassky és Karpov, nagyon eltérően játszottak, az éles támadásoktól a türelmes védekezésig és a kis előnyök fokozatos érvényesítéséig. A kifejezés ezért inkább edzési és elemzési kultúraként, mint egyetlen stratégiai tanításként értelmezhető.

A szovjet sakk átvette és továbbfejlesztette a klasszikus iskola és a hipermodern iskola eszméit is. Megkülönböztető vonása nem az volt, hogy a régebbi vita egyik oldalát választotta, hanem hogy szigorúan tanulmányozta az állások követelményeit, és mélyen felkészült a versenyzésre.