Szpasszkij

Borisz Szpasszkij tizennyolc évesen kapta meg a kivételes nemzetközi erőt jelző nagymesteri címet, tizenkilenc évesen pedig már szerepelt a világbajnokjelöltek versenyén. Megnyerte az 1965-ös selejtezőciklust, de 1966-ban elvesztette első címmeccsét Tigran Petroszjan ellen. Szpasszkij ismét kijutott, és 1969-ben legyőzte Petroszjant, így tizedik világbajnok lett.

Gyakran univerzális játékosként jellemzik, mert nem függött egyetlen állástípustól. Képes volt közvetlenül támadni a királyt, türelmesen manőverezni, nehéz állást védeni vagy taktikai kombinációkat kiszámítani. Ez a rugalmasság lehetővé tette, hogy tervét a táblához és az ellenfélhez igazítsa, ahelyett hogy minden játszmát ugyanabba a stílusba kényszerített volna.

1972-ben Reykjavíkban elvesztette a világbajnoki címet Bobby Fischer ellen. A hidegháborús környezet világméretű eseménnyé tette a páros mérkőzést, de Szpasszkij pályafutása folytatódott: 1974-ben világbajnokjelölti elődöntőig, 1977-ben pedig döntőig jutott. Szovjet olimpiai szereplései során tizenhárom csapat- és egyéni érmet is szerzett. 2025-ben, 88 éves korában halt meg.