Pszeudolegális lépés

Egy pszeudolegális lépés lehetségesnek tűnik a bábu, az útvonala és a foglalt mezők alapján. A bástya például akadálytalan egyenes vonalon mozog, a huszár pedig valamelyik szokásos célmezőjére ugrik. A vonatkozó különleges feltételeket is ellenőrzik, például az en passant ütést, amelyben egy gyalog közvetlenül leüti az ellenfél éppen két mezőt előrelépett gyalogját, valamint a sáncolást, a király és a bástya együttes lépését.

Az ellenőrzés ekkor még nem teljes. A lépés támadásnak teheti ki a lépő fél királyát, sakkban hagyhatja, amikor a fenyegetést el kellett volna hárítani, vagy elmozdíthat egy bábut, amely addig eltakart egy ellene irányuló támadási vonalat. Minden ilyen lépés saját sakkot okoz, ezért nem szabályos.

A kifejezést főként programozásban használják. Egy sakkmotor, vagyis az állásokat elemző és lépéseket számító program gyorsan létrehozhat sok pszeudolegális jelöltet, majd elvetheti azokat, amelyek nem felelnek meg a király biztonságára vonatkozó vizsgálatnak. A két szakasz elkülönítése gyakran egyszerűbbé és gyorsabbá teszi a lépésgenerálást.

A pontos határ programonként eltérhet, különösen a sáncolás és más különleges lépések esetében. Az állandó lényeg az, hogy a pszeudolegális lépés a mozgásmechanika alapján jelölt, nem pedig minden szabályossági feltétel szerint már jóváhagyott lépés.